Interjú Ördög Otíliával, a Góbéfest szervezőjével

Ördög Otília az Egyesült Királyság kulturális életének kiemelkedő szereplője. A BeatBazaar megálmodójaként részt vett több más projektben így például Erasmus+ kurzusok kialakításában, a kultúrák közötti kapcsolatok és a diverzitás fejlesztése érdekében. A Góbéfest létrehozása is az ő nevéhez fűződik – 2017-es indulása óta fő célja, hogy bemutassa a székely magyar folklór, kultúra és gasztronómia gazdagságát. Az Egyesült Királyságban, hagyományosan Manchesterben megrendezésre kerülő fesztivál, a Kárpát-medence bemutatására irányuló egyik legnagyobb művészeti és kulturális ünnep.

Ördög Ottíliát Kata Sára, Next Ambassador kérdezte a fesztivál megálmodásáról, szervezéséről, az akadályokról, sikerekről és a további terveiről.

Kezdjük is a Góbéfest-tel – ha jól tudom 2016 óta szervezed a fesztivált. Mi volt az indíttatásod a megszervezésére?

Először is köszönöm a meghívást és a felkérést az interjúra. A Góbéfest-et körülbelül 2005-ben kezdtük el szervezni, végül 2017-ben került rá sor. Előtte, 20 éven át szerveztem eseményeket Angliában – 18 éves koromban kezdtem az elsőket. A helyi tanácsnál is dolgoztam, Trafford megyében. Ott is rengeteg közösségi fesztivált rendeztem, más-más kultúrával dolgoztam, és valahogy nagyon hiányzott a sajátom. Egyre jobban és jobban hiányzott. Mivel olyan sok kultúrát bemutattam Angliának és az angol közösségnek, gondoltam ideje, hogy a sajátomra is sor kerüljön. Már nagyon rég gondolkoztam egy magyar fesztiválon, de olyan rég itt vagyok Angliában, hogy akkor még nem voltak itt magyarok olyan sokan. 2000-es évek óta van itt egy fiatalabb magyar közösség – úgyhogy nagyobb lett az igény egy fesztiválra. Közben találkoztam másokkal is, akik azt mondták, hogy ez jó ötlet arra, hogy a saját kultúránkat bemutassuk. Másrészről az is benne volt, hogy engem amióta itt élek és mivel Erdélyben születtem, gyakran kérdeznek, Drakuláról, vagy hasonló kérdéseket. És gondoltam – „there’s more to Transylvania than Dracula.” Végülis az első fesztivál ezzel kezdődött. Erdély neve azt jelenti ’land beyond the forest’. Viszont, ha az emberek azt hiszik, hogy ez csak egy legenda, és igazából nem létezik – csak rajzfilmekben vagy filmekben, akkor nem találják annyira fontosnak, nem csak a kultúra megőrzéséét, hanem azt se, hogy ott egy kultúránál nagyobb dolog van, ami megőrzi a kultúrát. Ez egy óriási erdő, Európa legnagyobb ősi erdeje, ahol vannak medvék, hiúzok, vadállatok, egy nagyon gazdag erdő és nagyon gazdag kultúra, amit érdemes megismertetni a világgal. A természetet is nagyon fontos megvédeni, és a saját gyökereinket is. A kettő szerintem nagyon összefügg – a gyökér és a ’gyökér’. Ezért gondoltam fontosnak, hogy legyen egy székely-magyar fesztivál: hogy megismertessük az emberekkel, hogy igenis létezik ez a hely, hogy igenis nagyon gazdag kultúrája, ráadásul hasonló vonásokat mutat több Angliában előforduló hagyománnyal – például az ír kultúra zenében meg virtusban is, vagy a kelták – székelyek is mutatnak hasonlóságokat és ezekre az azonosságokra is felhívjuk a figyelmet.

Mi volt a legmegdöbbentőbb hasonlóság, amit felfedeztél az évek során, mondjuk a keltákkal kapcsolatban?

A zene, a tánc, a lélek, a kultúra atmoszférája. Ahogy szeret az ember táncolni, szeretik az ételt. Mindenki szereti az ételt, a finomságokat. A hegedű, de mondhatnám a pálinkát is. Az is, hogy történelemből nem tudják, hogy a királynő üknagymamája székely származású volt. Károly herceg is jár minden évben, hogy megvédje a természetet, a gyökereit, amik oda fűzik. Az emberek nem tudják, hogy közelebb vannak, mint gondolják, hogy nem vagyunk vérszívók, és nem csak egy legenda létezik.

Erről sokat hallottam már, erdélyiektől, hogy gyakran találkoznak a Drakula sztereotípiával. Kicsit visszakanyarodva a fesztiválhoz – az elmúlt egy évben mi volt a legnagyobb kihívás, amivel a rendezvény szervezése során meg kellett birkóznod? Voltak-vannak pozitív utócsengései a világjárványnak a Góbéfest szempontjából?

Mikor rendezvényszervezéssel foglalkozol, mindennek nagyon biztosak kell lennie. Van egy dátum, készítesz egy ’órarendét,’ hogy ekkor és ekkor ezt meg ezt kell elérni; vannak a megbeszélések, mindenféle tervekkel. A legnagyobb kihívás az volt, hogy terv nélkül, „vagy meglesz tartva vagy nem” módon kellett hozzáállni, pozitívan. Rendezőként ez nem könnyű, hogy lesz e valami vagy nem lesz. Elég elfoglalt vagyok, egyszerre sok projekten dolgozok és az, hogy nem lehet tudni mikor mi lesz, ez a legnehezebb egy szervezőnek.

Hogy sikerült ezzel megbirkóznotok? Tudtátok venni ezt az akadályt?

Nem szabad elszomorodni, ez is egy kihívás. Kell a A, B, C tervekeket kidolgozni, több vonalon kell tervezni, hogy lehessen halasztani. Nem tehetünk semmit a világjárvány ellen, muszáj pozitívan hozzáállni, megpróbálni. És ha nem sikerül, akkor próbáljuk újból.

Nagyon fontos ez a hozzáállás. Valamilyen pozitív hatása volt a világjárványnak a fesztiválra?

Már rég óta, január-február óta streamelünk koncerteket kéthetente, és az előtt is volt egy online felvétel bemutatónk. Az első korlátozások alatt, azok az előadók, akik jöttek volna Góbéfest-re mind felvetettek valamilyen ötletet, ami egy nagyon nagy élmény volt. A partnereink is – a Hagyományok házától kezdve, a Transylmania zenekarig át mindenki valamit felvett, voltak műhelyek felvételről, táncosokkal. A nagykövetségről a szakács, Krisztián, bemutatott más-más magyar ételeket, műhelyeket tartott, dj-skedett a tengerparton. Mindenki a legjobbját beletette ebbe a projektbe – mikor először láttam azt a Transylmania koncertet, hatalmasat buliztam rá otthon.

Ez a járvány akkor megmutatta mennyire összetartó is a közösség.

Igen, igen, Kalocsai Krisztina Londonból a hímzést mutatta be, volt mézeskalács készítő műhely is. Senki se dolgozott a TV-ben előtte, de mindenki, mint YouTuber készített valamit. Nem is volt Youtube csatornánk, és most már rengeteg tartalom van ott fent. Vissza lehet nézni, meg lehet tanulni főzni – a blackpooli magyar vendéglő is vett fel valamit. A streamelés február óta tart, de azokat nem otthonról, hanem videóssal és hangmérnökkel vettük fel, béreltünk egy stúdiót. Az élőben szól, oda hívtuk a zenekarokat – az is nagyszerű érzés volt, mikor zenekar tagok hónapok óta először találkoztak, mosolyogtak egymásra, először játszottak együtt, és olyan jól szóltak. Ez is egy élmény volt, rég nem hallottunk zenét, és jól esett, még közönség nélkül is.

Ehhez kapcsolódóan – említetted az új YouTube csatornátokat. Mind gondolsz ez által sikerült megfognotok egy új közönséget, és több részvevőre számítotok a fesztiválon, mi a rálátásod erre?

A streamelés folytatódik, a fesztivál személyes lesz, más helyszínen a manchesteri katedrális könyékén. Újabb közönséget fogunk vonzani, lehet több embert is. Hibrid fesztivál lesz, fogjuk streamelni azoknak, akik nem tudnak eljönni, vagy más országból néznék. Nem tudom még, hogy élőben lesz e, függ az internet minőségétől a helyszínen, ezt még nem tudjuk, hogy elég erős-e, de mindenképp a felszerelés megvan a streamelésre. Úgyis úgy rendezzük, hogy van terv A, B, C, mert nem lehet tudni, hogy visszakerülünk-e egy rosszabb helyzetbe, jön-e egy negyedik, ötödik hullám. Most még úgy tervezzük, hogy személyesen meg lesz tartva. Ha kell távolságot tartani, kevesebb főt tudunk beengedni. Ha nem szabad pénzt használni, csak kártyával lehet majd fizetni, ha nem lehet táncolni csak leülni, akkor asztalok kellenek.

Volt olyan fellépő, akinek a karrierje a Góbéfest-en futott be -meghívtátok és azóta népszerű Magyarországon vagy az angliai magyarság körében?

Hívtuk például Simó Annamáriát, aki egy feltörekvő fiatal énekes. Első évben egy gitárossal jött, második évben már egy zenekarral. Lehet látni, hogy fejlődik, most éppen Szalonnával és elég híres magyar zenészekkel dolgozik együtt – Rakoncai Viktor, Szent Martin. Ezen felül, Góbéfeszten nagyon megszerettük, nem csak miattunk fejlődik persze, a saját hozzáállása és munkája miatt. Bíró Berci, aki már korábban fellépett nálunk, fogja lezárni az online beküldött videókat. Ha valakit kéne küldeni, hogy képviselje a fesztivált, őt küldeném: természetes, ügyes. Amit még hozzátennék, hogy rengetegen összejöttek a fesztivál hatására – előadók találkoznak, és a mai napig együtt játszanak. Rob Wakefield, Erdélyben tanult meg hegedülni, és nálunk találkozott zenészekkel, és itteni tánccsoportokkal játszik.

Hogy fogadják a helyi angolok a fesztivált és melyik a kedvenc hangszerük, mit hallgatnak legtöbbet?

Vettem citerákat, mert szoktunk citera műhelyeket tartani, ki is lehet próbálni őket. A Mátyás Király Citerazenekar jön az első évtől, ők is tartanak műhelyt. Michael és Ildikó is bemutatják a hangszereik, volt tekerő is. Mind olyan különleges hangszerek, amit a helyiek nagyon szeretnek hallani, a citerát szeretik is kipróbálni, van iránta érdeklődés. Az, hogy a kedvence-e nem tudom. A barátaim gyerekei nagyon szeretik a meséket, amit a tánccsoportok bemutatnak. Minden vasárnap a tánccsoportok, akik jöttek, volt a Háromszék Táncegyüttes, Hargita Táncegyüttes, a Maros. A harmadik nap mindig gyermekműsört mutatnak be – táncolnak, felöltöznek kosztümökbe. Oké, hogy más nyelven van az ének és más milyen a tánc, de a gyermekek el vannak ájulva tőle, különleges, az angol gyerekek is nagyon szeretik a meséket. A helyiek is szeretik a viseleteket, amit látnak – gyönyörű magyar kalotaszegi, székely népviseletek, cigány népviseletek, nagyon színesek. Lehet ez az idén fog hiányozni, mert ne tudunk meghívni 30-40 fős táncegyüttes, ha karanténba kell vonulniuk 10 napot, de ezért fontos, hogy legyen egy kivetítő, ahol lehet látni az ilyesmi.

Tehát ez a fesztivál összetartja a közösséget és segíti elmélyíteni a kapcsolatokat. Nagyon várom már, hogy kimehessek, de most egy kicsit kanyarodjuk el a fesztiváltól. A Manchesteri Zsigmond Király Kulturális Központban is aktív szerepet vállalsz. Mesélj a központról, mit csinálsz ott, mit jelent a manchesteri magyarság?

Nagyon fontos? Nem mondanám. Oké én segítek, de mások sokkal többet csinálnak, mint én. Amióta kislányom született, rég nem vettem részt vezetői üléseken, Most kezdem újra – vettem 15 citerát és nem rég indítottunk el egy citera zenekart. Úgy, mint kulturális partner a Góbéfest és az iskola szeretnek együtt működni. Nagyon fontosnak találjuk, hogy jelen legyenek a fesztiválon és műhelyeket tartsanak, hogy több magyar a közösségből megismerje azt a lehetőséget, hogy van iskola, és hogy több gyermeket bevonjanak az iskolai rendszerbe. Részt szoktam venni az iskola konferenciáin, tanácsot adtam, pályázati tanácsokat, én is írok nekik. A lányom is lassan hároméves, ő is jár az iskolába, segítettem helyszínkeresésben, egyszer-egyszer részt veszek ebben-abban, de nem annyira fontos az én szerepem, mint a tanároké.

A következő kérdésem kapcsolódik az iskolához és a fesztiválhoz is. Szerinted a fiatalság szempontjánál mennyire látszódik az, hogy ezt esetleg a szüleik erőltetik, vagy maguktól jönnek? Mi a tapasztalat, akár a citera órára vagy a fesztiválra vonatkozólag?

Szerintem a gyermekeket érdekli a zene, érdeklik a kreatív aktivitások. A mi kultúránk rengeteg ilyen lehetőség kínál, mindenből lehet valamit alkotni. Megtartottuk a népművészeteket, kézművészeteket, ezeket is fontos átadni, és élvezik is. Nem csak ragasztogatnak – tudnak hímezni, varrogatni is, csináltak babát kukoricacsuhéból. Ezek mind olyan dolgok, amit az angol oktatási rendszerben nem tudnak megtapasztalni, és az látszik rajtuk, hogy élvezik. Persze, a szülőknek is fontos, hogy átadják a saját kultúrájukat. A citerával kapcsolatban – sokkal nehezebb megtanulni egy gitárt, mint a citerát. Az órák során vagy a fesztiválon fogják a gyerekek nagyon szeretni, hogy nem olyan nehéz, de jól hangzik együtt, könnyebb gyorsabban megtanulni. Fogják szeretni, hogy elértek valamit együtt.

Áttérnék kicsit a BeatBazaar-ra, a másik nagyobb projektedre. Mesélj róla egy kicsit, az pontosan micsoda, mit csinál?

A BeatBaazar a cég, amin keresztül rendezem a fesztivált, azon keresztül működik minden kreatív és Erasmus projekt. A nemzetközi projektek és kapcsolatok kialakítása és fenntartása, kreatív és informális oktatás, zeneműhelyek, táncműhelyek, kreatív műhelyeket rendezünk és a fesztivált ugye, ez a három vonal. Nemzetközi oktatás, kulturális és zenei informális oktatás, és a fesztivál. Ez a három összekapcsolódik.

Milyen nemzetközi lehetőséget ajánl a BeatBazaar a fiataloknak:

Erasmus projekteket csináltunk. Sokáig én kreatív ifjúsági munkás is voltam, stúdiót vezettem a BeatBazaar előtt. Fontosnak találtam, hogy más kultúrákat is megismerjenek a fiatalok – a zenén keresztül ezt még jobban lehet, segít. Vittem fiatalokat, csereprogramokra, Erasmussal kb. 3-4 éve nagy projekteket rendeztünk – 30 fiatal idejön, 10 országból, egy kurzusra, mi is küldünk résztvevőket, a 10-15 partner cég más-más ország-beli projektjeikre.

Van valamilyen tipikus sztereotípia, előítélet az érkező fiatalokban, akik részt vesznek ezen a programon, amit megfigyeltél? Esetleg úgy vágnak bele, hogy biztos ilyen-meg ilyen lesz, vagy ez nem jellemző egyáltalán?

Pont ezért fontos az ilyen projekt – bármilyen sztereotípia van, az 10 nap két hét után már nincs, együtt buliznak 10 országból. Észreveszik, hogy mind egyformák vagyunk, de mindenki különbözik. Előítéletek inkább a felnőttektől jönnek, a fiatalokban nincs olyan sok, de lehet nem is veszem észre az ilyeneket. Van egy, egész Közép-és Kelet Európáról, hogy szegényebb – már a repterek nagysága és berendezése adhat ilyen előítéletekre okot. Ezzel a programmal pont ezt is próbáljuk ellensúlyozni, hogy a gazdagság nem csak a pénz, hanem a kultúra, az is gazdaggá tesz.

Most éppen szünetel három-négy cserediák projekt. Sajnos valószínűleg ezek az utolsó Erasmus projektjeink, a Brexit miatt, kicsit nehéz lesz a BeatBazaar-nak fenntartani ezt a részét. De nagyon szeretném, hogy folytassuk a nemzetközi kapcsolatok építését. Legalább a partnerek megvannak, de lehet másképp kell folytatnunk, nem az Erasmussal. Nagyon fontos, hogy meglegyen ez a lehetőség- – szerintem az angliai fiatalok nem utaznak annyit, mint a kontinensen élő fiatalok. Itten kicsit szó szerint el van szigetelve, nem mennek annyit. A gazdagabbak igen, de ha egy szegényebb részen születtél Angliának, nem is támogatják annyira, nem tartják fontosnak, hogy egy szegényebb hátterű fiatal utazzon. Ez kár rengeteget tanulnak a fiatalok más országokban, emberektől, ételről, mindenről – nagyon fontos.

Kicsit térjünk vissza egy másik részére a munkásságodnak. Tudtommal a Manchester Hip Hop Archive elkésztésén is dolgoztál – tudsz erről kicsit mesélni? Micsoda ez pontosan, kikkel?

Én már nagyon rég óta dolgozom a manchesteri Unity Rádióval, akik anno kalózként indultak el. Nagyon szeretem a drum and bass zenét, ez a rádió pedig elsősorban hiphop és ahhoz kapcsolódó műfajokat játszik. Legalább 10 évig volt ott műsorom is. Még mikor stúdiót vezettem, azóta működünk együtt, legalább 15-20 éve. Én az oktatás részével foglalkozom ennek az archívumnak – dj, producereket, rappereket küldünk iskolákba, hogy a hiphopon keresztül tanítsanak diákokat. Most 10 általános iskolával dolgozunk együtt, 5-7 évesekkel. Én állítom össze a programokat, megbeszélem velük mit szeretnének és úgy teszem össze, hogy legyen benne mindenféle – a hip hop öt alkotóeleme (emceeing, deejaying, breakin’, graff and beatboxing – a szerk.) Azért archívum, mert Manchester zenetörténelme elég gazdag és a hip hop történelem is. Mivel a rádió egy hip hop stílusú csatorna, fontosnak találta, hogy megőrizzük ezt a történelmet és átadjuk a fiataloknak. Például, ha bemegyünk egy iskolába egy lemezzel, bakelit vagy cd, sokan már nem tudják micsoda az – ezt próbáljuk nekik megmutatni, meg átadni is. A történelmet is átadjuk meg magát a készségeket is – tanulnak DJ-zni és rappelni, ami igazából költészet. Én ezzel az oktatással foglalkozom a műhely részében.

Ahogy látom, az összes projekted a kultúra megőrzés es a kulturális oktatás körül mozog – melyik a kedvenced projekted?

Ahogy mondtad, mint kultúra – a hip-hop az is egy fajta népzene, az emberek írják csak más a ritmusa. A Maros együttest csinált egy flashmobot, ha népviselet nélkül mikor táncolnak pont úgy néz ki, mint breakdance, csak más zenére, de hasonlít. Mind nagyon hasonlít, mind egyforma – hogy mi a kedvencem? Szeretem összehozni az egészet. szeretem azt hogyha a Góbéfest-en benne van az ifjúsági munka is – benne van a kultúra, de mindig ott kell, hogy legyen az ifjúság, hogy tanuljon belőle. Nem csak ifjú zenészek és művészek – hangmérnökök, rendezők. Támogatni a fiatalságot, lehetőségeket adni neki. Góbéfest-en belül létezik egy Góbé Backstage nevű kezdeményezés – a fesztivál minden részén, hangmérnökkel volt egy fiatal, bemondó is az volt, artist liason is az volt. Tehát fontosnak tartom igy bevonni a fiatalokat, hogy tapasztalatot szerezzenek a kreatív iparban, hogy ők vigyék ezt tovább. Az a helyzet, hogy nehéz bejutni a kreatív iparba és aki nagyon akar, az nehezen kapja segítséget, hogy hogyan is jusson be. És nem csak egyetemen meg kurzusukon, oktatáson keresztül megy, hanem tényleg fontos, hogy a kreatív ipari cégek meg szervezetek azok tapasztalatokat adjanak a fiataloknak. Nekem az a fontos, hogy ez a kettő összejöjjön – az ifjúsági munka meg az oktatás benne legyen. Ha rendezünk valamit, ott van a hangmérnök meg fény technikus és legyen egy pár fiatal is hogy lássa, hogy is szervezzük. Hogyha mi megvénülünk ők folytassák – legyenek bulik, legyen utánpótlás.

Utolsó záró kérdésünkhöz érkeztünk – mondtad, hogy fontos. hogy a fiatalok lehetőségekhez jussanak, mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik mondjuk kultúramegőrzéssel szeretnének foglalkozni?

Vegyenek részt minél több projektben, ne féljenek a kudarctól, mindent meg kell próbálni. Nem sikerül minden először, abból tanulunk a legtöbbet, ha nem vagyunk sikeresek. Mindig újból kell próbálkozni, nem kell feladni vagy abbahagyni az első kudarcnál. A hibákból lehet tanulni a legtöbbet. és ha valaki tényleg a kreatív iparban akar dolgozni, menjen el színházakba, stúdiókba, kérdezze meg az ottani embereket. Fontos az oktatás – de a szakmai tapasztalat is. vannak helyek ahová lehet menni, önkénteskedni kell, fontos mutatni, hogy részt akarunk venni. És minél több területen, nem csak egy műfajhoz kell tartani, több mindent meg kell tapasztalni, nyitottnak kell lenni arra, hogy több kultúrát és műfajt megtapasztaljunk.

Nagyon szépen köszönöm!